Fuller’s London Pride (4,7%)
A ma esti söralany hosszú sörposzt kimaradás után (szakdoga
készítés révén) egy igen különleges példány. Nem is belga, hanem egyenesen
britt(!). Londoni kirándulásom alkalmával vettem és egész idáig a hűtőben várt,
na de nem is váratom tovább, lássuk:
Ez a sör az angolszász mértékegységhez híven egy pint
mérőnyi, közelítőleg fél liter. A címke szerint a britt korona legjobb Ale
típusú söre. Kibontáskor nem igyekezett kifele, mint egy üvegben fermentált
Mort Subite. A pohárba töltve (mely szintén Londonból származik, még az első
félév kirándulásából) igen sötét színű, alig habzó sör képét festi. A pohárba
szagolva elég visszafogott, maláta/élesztő illata van, koránt sem karakteres,
vagy markáns, mint a legtöbb eddig kóstolt belga ale.
Belekortyolva viszont előkerül a jól ismert íz, a
kesernyésség, az aroma bizony nem újdonság. Ellenben a belga ale-ekhez képest
ez még egy vonásnyival keserűbb is, ami megmondom őszintén tetszik. Kicsit
keserű, csípős utóíz, ami otthagyja névjegyét a szájpadláson. Az ízhatás nem
lágy, nem harmonikus, inkább kicsit darabos. Ha autó lenne, akkor ez a
darabosság, sarkosság a Land Rover Defenderrel lenne párban.
Kortyolgatva ezt a sört kicsit a magyar sörözések jutnak
eszembe. Noha semelyik magyar márka nem kínál ilyen jó ale típusú sört, azért a
fél literes kiszerelés mégiscsak ezt juttatja eszembe.
Ez más filozófia, mint a belga söröké. A belgáknál elég sok
a 8% körüli sör, ami már 0.33 literes kiszerelésben is elég, ez a maga 4.7%-kal
lassan dolgozik, de nem baj, én ráérek.
Ahogy fogy a pohárból a sör, úgy fogy a habja is, fél
üvegnél már nincs semmi belőlle. Ahogy a szén-dioxid mennyisége is elenyésző az
egész sörnek. Nyilván ezért nem habzott ki, nyilván ezért nincs semmi habja
már.
Konklúzió: Eliszogattam, finom is volt, jól is csúszott, de
a belga szintet nem hozta. Én kedvelem az erős ízű söröket, ez annyira nem volt
az. nálam ez: 6/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése